Albekezdések

5. A hideg légpárna

Munkám célja többek között az előző fejezetben ismertetett digitális szűrő inicializáció hatásának vizsgálata egy téli hideg légpárnás időjárási helyzetben. A következőkben a hideg légpárna jelenségét ismertetem.

5.1. A jelenség általános leírása, fontossága

A hideg légpárna [28] egy inverziós időjárási helyzet, mely hegyekkel körülvett medencékben szokott kialakulni a téli félévben. Inverzióról akkor beszélünk, ha van a légkörben olyan réteg, amelyben a magassággal a hőmérséklet a szokásostól eltérően nem csökken, hanem növekszik. Az ilyen légréteg stabil, nem léphet fel benne konvekció.

Télen21 a hideg légpárna kialakulását elősegíti egy anticiklon jelenléte. Ekkor a felszín nagy kisugárzása miatt22 talajmenti-, míg az anticiklonban uralkodó leszálló légmozgás miatt a magasban zsugorodási inverzió alakul ki. E kettő összekapcsolódásával egy stabil légréteg keletkezik. A medence alján lévő hideg légtömeg a hegyek és az inverzió miatt nem tud távozni. A felszín és a felette lévő levegő addig hűl, míg telítődik és köd képződik, kialakul a hideg légpárna. Ha a köd megemelkedik, sztrátusz felhőzetté alakulhat. Az inverzió felett az adiabatikus melegedés miatt kiszárad a levegő.

Egy hidegfront átvonulása után a magasban lejátszódó melegadvekció szintén létrehozhatja az előbb leírt jelenséget.

Megszűnésükhöz magasban lezajló erős hidegadvekció, például egy erős hidegfront szükséges, ami gyengíti az inverziót és kisöpri a hideg légpárnát.

A hideg légpárna tanulmányozása fontos, ugyanis e helyzetben számos veszélyes időjárási jelenség felléphet. Egyik közülük a hosszan tartó erős fagy, amit nagyon száraz hideg levegő megrekedése okozhat, melyet egy erős inverzió sokáig a medencében képes tartani. Így a felszín közeli levegő jóval fagypont alá hűl, mielőtt eléri harmatpontját. Az ilyen időszak nagymértékű zúzmaraképződéssel jár, mely károkat okozhat a villamosvezetékekben. Egy másik veszélyes jelenség a hosszan tartó ónos eső, melyet a hideg levegő fölé érkező nedves meleg levegő okozhat. A hideg légpárnában számottevő horizontális és vertikális légmozgások hiányában a szennyezőanyagok felhalmozódhatnak a kibocsátási helyük környezetében (pl. gyár vagy nagyvárosban a gépjárművek), szmog alakulhat ki. Ez, illetve a hideg légpárnában uralkodó köd jelentős látástávolság-romlást idéz elő. Az említett időjárási jelenségek - ónos eső, zúzmara, alacsony látástávolság - veszélyeztetik a közlekedést, valamint az emberi szervezetre is káros hatással vannak. Hazánkon kívül kevés olyan ország van, melynek egész területe egy ilyen medencében helyezkedik el és ahol a hideg légpárna - létrejötte esetén - az egész országot érinti. Megjegyzés: ez az oka annak, hogy a témának nincs nagy nemzetközi irodalma. Ezek mellett a nehezen előrejelezhető kialakulása és megszűnése miatt fontos e jelenség vizsgálata.

5.2. Szinoptikus helyzet 2008. december 30. és 2009. január 10. között

2008. december végén egy anticikon alakította Közép-Európa időjárását (6. ábra bal felső kép). A Kárpát-medencébe keleti-északkeleti irányból történő hidegadvekció mellett a magasban nyugat felől meleg levegő is érkezett. Ezzel kialakult egy hideg légpárna, ami fennmaradt egészen egy magassági hidegörvény és egy 2009. január 2-i hidegfront érkezéséig. Ezt követően változékony időjárás váltotta fel a ködös-borús időt. A nyolcadikán érkező újabb hidegfrontot követően kilencedikén egy magas-nyomású képződmény hatására ismét felépült a hideg légpárna.

6. ábra: Szinoptikus helyzet: 2008. december 30-án (bal felső) egy anticiklon alakította Közép-Európa időjárását, majd 2009. január 2-án (jobb felső) és január 8-án (bal alsó) egy-egy hidegfront érintette a Kárpát-medencét. Ezt követően január 9-én (jobb alsó) ismét kialakult egy anticiklon. Képek forrása: OMSz

5.3. Az eset modellezése

A fent bemutatott időszakra 24 órás bontásban készítettem négyféle modellfuttatást, melyek a következők:

A zárójelek a futások rövid nevét tartalmazzák, az ábrákon ezekkel hivatkozok rájuk. Az inicializációs beállításokat a 4. táblázatban foglaltam össze. Ezeket a Függelékben leírt módon választottam ki.


4. táblázat: Inicializációs beállítások. - időlépcső, - időablak, - levágási periódusidő
  CHAPEAU WRF
séma Backward+Forward DFI Twice DFI
szűrő Dolph-Csebisev Dolph
[s] 300 40
[perc] 130 30
[s] 10800 3600

A vizsgált paraméterek

Az előző alfejezetben leírt időjárási helyzetet olyan modellváltozókkal vizsgáltam meg, melyek alkalmasak a hideg légpárna jellegzetességeinek bemutatására. Ezek közül a legfontosabb a hőmérsékleti gradiens (K/100m) vertikális metszete, mely jelzi az inverziót. Egy másik szemléletes mennyiség a relatív nedvesség (%) vertikális metszete, amellyel például a köd, valamint az inverzió feletti száraz légtömeg kimutatható. A légpárnák keletkezéséhez és megszűnéséhez hidegfrontok hozzájárulnak, amit a 10 méteres szélirány és szélsebesség (m/s) változásai jelezhetnek, ezért ezeket is ábrázoltam. Az eddig felsorolt változók időbeli menetéből megállapítható, hogy a modellek vissza tudták-e adni az időjárási helyzetet. Ezeket az ábrákat GrADS23-al ábrázoltam az egész időszakra.

Hideg légpárna anticiklonban (ami egy magas nyomású légköri képződmény) alakulhat ki, ezért a tengerszintre átszámított légnyomást (hPa) is vizsgáltam.

A modellek megbízhatóságát és az inicializáció hatását a modelladatok pestszentlőrinci mérési adatokkal való összevetésével, modellverifikációval vizsgáltam. Szinop táviratokhoz a tengerszinti légnyomást, a 2 m-es hőmérsékletet és harmatpontot, rádiószondás adatokhoz pedig 7 nyomási szinten24 e két utóbbit hasonlítottam.

A modelladatokat a GRIB fájlokból GrADS segítségével nyertem ki, majd a mérési adatokkal együtt awk programokkal egy fájlt készítettem belőlük. Ábrázolásukra a gnuplot-ot [29] használtam.

A meteogramok és a (virtuális) szondák Budapest-Pestszentlőrincre vonatkoznak (északi szélesség 47.43°, keleti hosszúság 19.18°)25.

5.4. Eredmények

A hőmérsékleti gradiens, a relatív nedvesség és a 10 méteres szél időbeli menetei sorra a 7., a 8. és a 9. ábrákon láthatóak.

7. ábra: A vertikális hőmérsékleti gradiens (K/100m) menete Pestszentlőrincen 2008. december 30-tól 2009. január 11. 00 UTC-ig a modelladatok alapján.

8. ábra: A relatív nedvesség (%) menete Pestszentlőrincen 2008. december 30-tól 2009. január 11. 00 UTC-ig a modelladatok alapján.

9. ábra: A 10 m-es szélsebesség (m/s) és szélirány (szélzászlók) menete Pestszentlőrincen 2008. december 30-tól 2009. január 11. 00 UTC-ig a modelladatok alapján.

A 7. ábrákon sötét szín jelöli a hőmérsékleti inverziót. Jól kirajzolódik a hideg légpárna stabil légrétegződése az időszak elején, illetve végén. A relatív páratartalmat bemutató 8. ábrákon szintén kivehetőek a hideg légpárna jellegzetességei: a köd és az inverzió feletti száraz légtömeg. A két modell közül a WRF kisebb nedvességi értékeket és gyengébb inverziót adott, mint a CHAPEAU.

A 9. ábrán két hidegfront is kirajzolódik, az egyik január 2-a helyett 1-én, a másik a valóságnak megfelelően 8-án. A szél - ahogy Magyarországon ez jellemző egy nyugat felől érkező hidegfrontra - először beállt délnyugatira, majd északira. Nyolcadikán a hidegfrontokra jellemző szélsebesség-növekedés is kivehető.

Hidegfrontok előtt a légnyomás lecsökken (vagy alig változik), mögöttük pedig megnő, amit szintén jól mutat a 10. ábra. Ugyanakkor ezen a grafikonon az is jól látszik, hogy az időszak elején és végén a modellek a valóságnak megfelelően magas tengerszinti légnyomást jeleztek.

10. ábra: A tengerszinti légnyomás (hPa) menete Pestszentlőrincen 2008. december 30-tól 2009. január 11. 00 UTC-ig.

A következőkben a 2008. december 30. és 2009. január 2. közötti időszak elemzése következik a modelladatok felszíni és rádiószondás megfigyelési adatokkal való összevetésével. Ez a négy nap magában foglalja azt az időt, amikor a hideg légpárna a legerősebb volt (2008. december 30-31.) és azt is, amikor egy magassági hidegörvény hatására megszűnt (2009. január 2.).

A 11. ábra a tengerszinti légnyomás és a 2 méteres hőmérséklet és harmatpont menetét mutatja az említett időszakban (szinop táviratok adatai és modelladatok).

11. ábra: A tengerszinti légnyomás (hPa, fent), illetve a 2 m-es hőmérséklet és a harmatpont (°C, lent) menete 2008. december 30. 00 UTC és 2009 január 3. 00 UTC között Pestszentlőrincen.

A 11. ábrán a felső grafikonon látható, hogy a modellek kissé alábecsülték a légnyomást, de az eltérés nem számottevő. A légnyomás menetén az figyelhető meg, hogy minden nap elején - 00 UTC-kor - a modelladatok megugranak. Ez az inicializáció hatása is lehet, de a mérési adatokhoz hasonlítva látható, hogy ez inkább a kezdeti mezőkhöz való igazodást jelenti.

Az inicializáció általában csak az előrejelzés első néhány óráját befolyásolja. Ez a 11. ábrán is látható, a hőmérséklet menetében jobban, mint a légnyomáséban. Az a legfeltűnőbb, hogy a WRF eredményét kevésbé módosította az inicializáció, mint a CHAPEAU-ét. Ezt az időablakok hosszának különbsége okozhatja (4. táblázat). A harmadik napon az inicializációval futtatott CHAPEAU rosszabb eredményt adott, mint amikor nem volt bekapcsolva a DFI.

A 11. ábra alsó grafikonjai - a 2 méteres hőmérséklet és harmatpont - illusztrálják legjobban a két modell közötti eltérést. A WRF hőmérséklete a negyedik nap kivételével minden nap első hat-nyolc órájában jó pontossággal visszaadta a valóságot, az idő teltével viszont eltért attól (az utolsó két napot leszámítva). A harmatpontjában éppen fordított tendencia figyelhető meg: a nap elején jóval alacsonyabbat mutat, majd a nap folyamán egyre inkább megközelíti a mérési adatokat. Az újabb nap, újabb futás és kezdeti feltételek ismét ,,kiszárítják" a modellt. Tehát ezt az FNL-es kezdeti harmatpont-mező hibája okozta (a 11. ábrán az FNL-es adatok fekete jelekkel szerepelnek). Emiatt a WRF-ben nem tudott kialakulni párásság, köd, ami a hideg légpárnára jellemző. Így napfelkelte után a bejövő rövidhullámú sugárzás elérte a felszínt és napi menetet okozott a hőmérsékletben. A CHAPEAU hőmérséklete jobban eltért a mérési adatoktól. A harmatpontja viszont az első nap kivételével a többi elején igazodott a méréshez, tehát ez a kezdeti mező jobb, mint a WRF-é. A pontos harmatpont-deficit - így a valóságnak megfelelő párásság - ellenére a hőmérséklet a WRF-hez hasonlóan napi menetet mutat. E jelenség oka a parametrizációkban keresendő, hiszen a 2 méteres hőmérsékletet a parametrizációs sémák szolgáltatják.

Ez a napi menet a mérési adatokban csak a megfigyelt időszak második felében, a hideg légpárna leépülésének idején figyelhető meg. Ez a folyamat a 12. ábra szerint, a modellekben egy gyenge hidegfront érkezésével (január 1-i szélfordulás) kezdődött, majd 2-án a magasban fellépő erős szél hatására fejeződött be. A szél mind irányát, mint nagyságát tekintve egyezést mutatott a szondaadatokkal, ami el is várható, hiszen a bemenő adataikat mérési adatok felhasználásával kapták a modellek.

12. ábra: A szélsebesség (m/s) és szélirány (szélzászlók) menete 2008. december 30. 00 UTC és 2009 január 3. 00 UTC között Pestszentlőrincen a modelladatok alapján.

Az eddigiekben a modellek megbízhatóságán volt a hangsúly: a hideg légpárna fő jellemzőit - az inverziót és a relatív nedvesség vertikális profilját - a felszín közeli állapothoz képest jobban, a 2 méteres értékeket kevésbé megfelelően tükrözik a modellek. A következőkben a hőmérséklet és a harmatpont vertikális menetét rádiószondás mérési adatokkal összevetve a digitális szűrő inicializáció hatását mutatom be. Budapesten a vizsgált időszakban éjfélkor és délben történtek rádiószondás mérések. A 13. ábrán az 1000 és 600 hPa-os szint közötti értékeket ábrázoltam 2009. január 1-én, egy gyenge hidegfront, illetve 2-án, a hideg légpárnát feloszlató magas szintű hidegörvény érkezésének napján.

13. ábra: Szondaadatok és virtuális szondák 2009. január 1-én és 2-án az ábrákon szereplő időpontokban inicializáció használata nékül (balra) és inicializációval (jobbra).

A 13. ábrán végig követhető a hideg légpárna feloszlása: 1-én éjfélkor az inverzió a talajtól indul, délben már az alsó rétegben a hőmérséklet csökken a magassággal. Másodikán az inverzió egyre gyengül, majd megszűnik. Mind a nyolc grafikon azt mutatja, hogy a hőmérsékletben kisebb hibák adódtak, mint a harmatpontban. Ez várható volt, hiszen a nedvességet mérni is nagyobb hibával lehet. Emellett a harmatpontot a légnyomásból és a specifikus nedvességből számoltam, ami növelte a hibát.

Az inicializáció hatása csak az első néhány órában érvényesül, délben már nem vehető észre a 13. ábrákon sem. Január 1-én éjfélkor az inicializált és az inicializálatlan grafikonok közötti különbség látható, főként a CHAPEAU esetében, a WRF-nél nincsenek számottevő különbségek, ahogy korábban már kiderült. A CHAPEAU 925 hPa-os hőmérséklete inicializáció használata nélkül közelebb áll a méréshez, mint az inicializált futásnál. Ezzel szemben az 1000 hPa-os harmatpontjában javulás figyelhető meg a DFI használata esetén (°C).

A modellek harmatpont-deficitje elsején 00 UTC-kor az alsóbb rétegekben nagyobb (ami kisebb páratartalmat jelent) a mérési adatokhoz képest. A 925 hPa-os szinttől felfelé viszont a valóságban szárazabb volt a levegő, mint amilyennek a modellek látták. A CHAPEAU-nál délre az alsóbb szinteken a harmatpont-deficit megközelíti a valóságot, de magasabban ekkor is nedvesebb. Tehát a modellek nem voltak képesek megfelelően visszaadni a felszín közeli párásságot, és a felette lévő nagyon száraz légtömeget.

Ennek oka a WRF esetében az lehet, hogy az integrálás során a vertikális rácsfelbontás a felszín közelében nem eléggé sűrű. A legalsó modellszint 1000 hPa-os, ami a hideg légpárna esetében a sűrű levegő és a magas felszíni nyomás miatt akár 300 m felszín feletti magasban is lehet. Emiatt a modell nem érzékeli megfelelően a felszín közeli folyamatokat.

A 13. ábrákon az incializáció hatása alig látható, ezért az 5. táblázatban bemutatom a modelladatok mérési adatoktól való eltérését (szintenként számolva, futásonként összegezve). A számításról bővebb információ a Függelékben található.


5. táblázat: A hőmérséklet- és harmatpont modelladatok rádiószondás mérési adatoktól való eltérésének összege az egyes időpontokban a különböző futások esetében.
időpont futás CHAPEAU WRF
T (°C) Td (°C) T (°C) Td (°C)
2008. december 31. 00 UTC inicializálatlan 15,202 32,084 14,391 43,211
hideg légpárna inicializált 14,907 35,687 14,501 43,481
2008. december 31. 12 UTC inicializálatlan 9,332 35,928 10,492 34,511
hideg légpárna inicializált 9,405 36,212 10,483 34,582
2009. január 1. 00 UTC inicializálatlan 3,496 19,305 7,54 24,038
gyenge hidegfront inicializált 3,850 18.377 7,56 23,761
2009. január 1. 12 UTC inicializálatlan 12,210 29,778 11,085 29,067
gyenge hidegfront inicializált 12,409 29,358 11,143 29,059
2009. január 2. 00 UTC inicializálatlan 5,815 10,411 5,704 14,356
magassági hidegörvény inicializált 4,628 11,211 5,534 14,490
2009. január 2. 12 UTC inicializálatlan 4,936 16,165 9,673 20,402
magassági hidegörvény inicializált 4,998 16,143 9,747 20,376

Általánosságban elmondható, hogy délre a kezdeti különbségek - a CHAPEAU harmatpontját leszámítva - csökkentek, ahogyan az a 13. ábrán is megfigyelhető. A hideg légpárnás napon az 00 UTC-s eltérések délre lecsökkentek mindegyik futás és változó esetében, kivéve a CHAPEAU harmatpontját. Ez a tendencia a gyenge hidegfront érkezésének napján éppen fordított.

A DFI használata sok esetben növelte az eltérést, de a különbségek nagyon kicsik. Az inicializáció hatását leginkább a korábban definiált zaj paraméterekkel lehet szemléltetni. Ezek menete 2008. december 31. 00 UTC és 2009. január 2. 00 UTC között a 14. ábrán látható.

14. ábra: A zaj paraméterek menete 2008. december 31. 00 UTC és 2009. január 2. 00 UTC között.

Az egyik feltűnő jelenség a CHAPEAU görbéjének 12 órás periódusú ingadozása. Ez a modellbe bevitt - főleg a rádiószondás - mérési adatok hatása. Az is látható, hogy ezek a tüskék az inicalizált futásoknál éjfélkor kisebbek, délben viszont nincs különbség a kétféle - inicializált és inicializálatlan - görbe között. Ez is mutatja, hogy a DFI-nek és általában az inicializációnak csak a modellfutás első néhány órájában van hatása.

A horizontális divergenciás zaj paraméter menetében a legfeltűnőbb a WRF görbéinek levágása a napok kezdetén. Ez annak tudható be, hogy a kezdeti mezőkben nincs nagy divergencia. A CHAPEAU görbéi a napok kezdetén távolodnak egymásól, vagyis az inicializált értéke lecsökken, a nem inicializálté pedig megnövekszik. Mindkét modell grafikonjaiban kivehető egy napi menet, dél körüli minimummal. A WRF-nek ez a zaj paramétere az éjféli levágásokat leszámítva az egész időszakban nagyobb, mint a CHAPEAU-é. Ez a nem-hidrosztatikus közelítés következménye lehet.

Ha az ugrásokat leszámítjuk, mindkét paraméter grafikonjaiban kivehető egy maximum a 48. időlépcső - január 1. 00 UTC - körül, ami az érkező hidegfront hatása lehet. Az is látható, hogy ennek ellenére például a CHAPEAU paramétere január 1. első óráiban ugyanúgy viselkedik, mint a többi napon. Vagyis az inicializálatlan nagyobb, az inicializált kisebb értéket mutat, majd az idő teltével a közöttük lévő különbség eltűnik, beáll az egyensúly.


ANDRÉ Karolina 2012-10-31